2013. június 9., vasárnap

ELŐRE GYÁRTOTT MEDENCÉK

ELŐRE GYÁRTOTT MEDENCÉK
A gyárilag készült, öntött elemek szintén közkedveltek a vízkert­építők körében. Méret és stílus szerint is széles választékban kap­hatók. Az újabb típusok nagy ré­sze már elég mély is, ami nagy előrelépés a korábbi, túl sekély­re sikerült modellekhez képest. Az öntött medencék egyik fő előnye, hogy a tervezéssel már nem kell bíbelődnünk, beépített, remélhe­tőleg megfelelően mély padokat, sima, gyűrődésmentes, könnyen tisztítható felületet kapunk kéz­hez.
Az építés lényegesen könnyebb, mint a betonmedencéknél, külö­nösen a közepes és kisebb model­lek esetében, melyek elég köny-nyűek, és egy vagy két ember is könnyedén mozgathatja őket, akár a csomagtartón is hazavihetünk egyet. A kisebb ütések vagy éles tárgyak kemény felületükön nem tesznek kárt, de egy esetleges hor-padást magunk is könnyen kijavít­hatunk.
Az előre gyártott medencéknek azonban hátrányaik is vannak. A boltban nagyobbnak tűnhetnek, mint a földbe ásva és körülsze­gélyezve; a kisebb típusok való­ban nem elég tágasak a haltartás­hoz. A nagyobbak drágábbak a fó­liáknál, és nehézkes a szállítá­suk is.
A nagy választék ellenére előfor­dulhat, hogy nem találunk ízlé­sünknek megfelelőt, a mélyebb (több mint 60 cm mély) elemek szá­ma is behatárolt. Csakúgy, mint a fóliáknál, a hosszabb életű anya­gok általában drágábbak is. Ellen­tétben a gyártók állításaival, az ön­tött medencék beépítése is elég nagy munka, rendszerint tovább is tart, mint egy hasonló méretű fóliá­nál. Fontos a vízszintes fekvés, a hézagokat pedig töltsük fel alatta földdel, hogy a padok arra támasz­kodhassanak.
A peremet csak némi furfanggal tudjuk elrejteni a víz fölé nyúló bur-kolólapokkal vagy kövekkel, de a nagyobb darabokat külön dúcoljuk is alá, egyébként a medence anyaga meggörbülhet. Ha a tó alól a talaj el­csúszik, a nyomástól az öntött forma eltorzulhat, de akár szét is repedhet. Megelőzésképp betonalapozást is készíthetünk.
MELYIKET VÁLASSZUK?
Az évek során sokféle tartályt hasz­náltak már medencének - régi fém­kádat, agyagteknőt vagy ólomcisz­ternát. Az első, sorozatban gyár­tott modellek az ötvenes években készültek, és könnyű beépíthető­ségük révén hamar sikert értek el.
Anyaguk üvegszál vagy különle­gesen erős műanyag (GRP vagy FRP) volt, melyeket hajótestekben, golf­kocsikhoz és víztartályokhoz ma is használnak. A kész darabok köny-nyűek és igen erősek.
Az üvegszálas medencék készí­tésekor a felállított formára poliész­tergyantát és üvegszál sodratokat fújnak. Belül rendkívül simára ké­pezik ki őket. A sok különböző alakzat némelyike emlékeztet egyes hatvanas évekbeli modellekre. Újabban óriási, 120 cm mély típusok is vannak.
A GRP kemény és időtálló anyag, de kicsit törékeny, és egy erősebbütéstől megrongálódhat (viszont könnyű megjavítani). Az üvegszál élettartama nagyon függ a minő­ségtől, és attól, hogy milyen ügye­sen építettük be. Ha alatta víz gyű­lik össze, az megfagyva fokozato­san tönkreteszi az anyagot. A jobb típusok alját és belsejét poliész­tergyanta bevonat védi az ilyen károsodástól. A vastagabb model­lek sem ütődnek vagy nyomódnak be olyan könnyen, de emiatt nyil­ván drágábbak is. Sajnos még a leg­jobb medencék is kilyukadnak idő­vel, hiszen a poliésztergyanta fo­kozatosan letöredezik. Ideális eset­ben egy jobb darab ötven évnél is tovább tarthat. Egy átlagos meden­cétől azonban csak 10-30 évet vár­hatunk el.
Előre gyártott medencék nem­csak üvegszálból készülnek. Jó pár cég gyárt vákuummal formált mo­delleket többféle műanyagból, pl. ABS-ből (akrilnitril-butadién-szti-rén), polipropilénből, HDP-ből (nagy sűrűségű polietilén) és egyéb polietilénekből. Ezek általában ol­csóbbak, de mivel többségük egyetlen lemezből készül, méretük és mélységük korlátozott. Új koruk­ban kevésbé sérülékenyek az üveg­szálnál, de idővel még törékenyeb­bé válnak, és némely típust javítani sem könnyű.
Élettartamuk a beépítés módjától, valamint a műanyag napfénytűrésé­től függ. Gyakran feketék, mivel ez a szín véd az UV-sugárzástól. A leg­jobb anyagok tíz évnél tovább tart­hatnak, de a gyengébb minőségűek már három-négy év után széttöre­deznek.
Bármilyen medencét is válasz­tunk, ne felejtsük el, hogy a földbe ásva jóval kisebbnek tűnik majd. Vá­sárlás előtt győződjünk meg róla, hogy a medence teljesen ép, pereme egy szintben van, és nem nyomó­dott be.
A MEDENCE FELÁLLÍTÁSA
Az öntött medencék sokszor baráz­dált vagy félig barázdált kivitelben készülnek, és sokkal rugalmatla­nabbak a fóliáknál. Egy tó vize akár egy tonnánál is nagyobb súlyt je­lenthet, és ha a medence nem fek­szik rá jól a talajra, bucka vagy szik­la szomja, az aljzat könnyen behor­padhat vagy megsérülhet. Éppen ezért fontos a medence megfelelő felállítása.
Süllyesztett tó esetében a formá­nál valamivel nagyobb gödröt ás­sunk. Az alját alaposan döngöljük le, a nagyobb köveket pedig távolítsuk el oldalról is. Alulra fektessünk egy réteg szitáit földet, és azt is tömörít-sük. Helyezzük be a medencét, és egy keresztbe fektetett deszkára
szintezőt rakva gondosan szintez­zük ki - a hibákat ugyanis a későb­biek folyamán már nehéz lenne ki­igazítani.
Öntsünk be némi vizet, hogy a medence stabilan álljon, majd kezd­jük el az oldala alatt feltölteni föld­del. Ezt is tömörítsük, hogy a padok­nak biztos alátámasztása legyen. Közben fokozatosan engedhetjük a vizet a tóba. Az átszitált föld azért jobb a homoknál, mert nehezebben mosódik le, de idővel ez is elmoz­dulhat.
Egyes kerttervezők más anyago­kat használnak, hogy stabilabb ala­pot képezzenek, például apró sze­mű, kerek kavicsot vagy betont, de az utóbbi alkalmazása esetén nem szabad elfelejteni, hogy gyan­ta védőréteg nélkül a cementben lévő mész kikezdi az üvegszálat. Ilyen megoldás esetén tehát a me­dence aljára vigyünk fel egy réteg gyantagélt.
Az öntött medencéket megemelt helyzetben is építhetjük; néme­lyik elég erős ahhoz, hogy támasz-ték nélkül is állhasson, feltéve, hogy az aljzata jól fekszik a talaj­ra. Más esetben a medencék köré a peremet tartó falat kell épí­teni.
 

Medencék



medencék
Ha már eldöntöttük, milyen is legyen
medencénk, tudnunk kell azt is, hogyan építsük azt meg.
Leggyakrabban használt anyag a fólia és a beton, de népszerűek
az előre gyártott, öntött medencék is. Egyikről sem mondhatjuk,
hogy mindenféle körülmények között a legjobb megoldás lenne;
mindnek megvannak a maga sajátosságai, és nekünk aszerint kell
választanunk, hogy számunkra mi igazán fontos: a költség, a tartósság, a könnyű beépíthetőség, vagy hogy jól illeszkedik-e
a kert és a part stílusához. Az egyes anyagokat különböző
színekben szerezhetjük be; ha világos aljzatot választunk, jól látjuk
majd a vízi élőlényeket, de a szemetet és a koszt is; a sötétebb
színek a mélység érzetét növelik, és javítják a felszín tükröző
hatását - a fóliabélések közül ezért legkelendőbbek a feketék
és a barnák. Fontos, hogy jól megtervezzünk mindent előre,
különösen, ha mély vagy magasított medencét szeretnénk.
Számítsunk például arra, hogy a földmunkák bizony fáradságosak
lehetnek (főleg, ha az idő is rosszra fordul), és a kitermelt nagy
mennyiségű kővel és földdel is kell majd valamit kezdenünk.
Vigyázzunk, hogy a földben húzódó csöveket és kábeleket, vagy
éppen a szomszédos épület alapzatát ne bolygassuk meg. Ha
medencénk meredek falú, vagy a talaj túl laza, még jobban kell
ügyelnünk, hogy a burkolatok szilárdak és épek legyenek, egy
rendhagyó partkiképzés tervezésekor pedig gondoljunk arra is,
hogy az mennyivel növeli meg a költségeket. A gondos
előkészületek és a tervezés a siker két kulcsa, nélkülük nem
érhetünk el jó eredményt.

FÓLIAMEDENCÉK
A fólia tóépítésnél gyakran hasz­nált szigetelőanyag. Gyakorla­tilag bármilyen méretben kapható, egy kisebbet vagy közepes méretűt már akár azonnal haza is vihetünk, kényelmesen elfér a csomagtartó­ban. Négyzet, kerek vagy más sza­bályos formában rendelésre is készí­tik, és úgy forrasztják, hogy pontosan illeszkedjen a kiásott mederbe. Még a nagyobb tavakat is bélelhetjük több, helyben összetoldott fólialappal; a részletekről érdeklődjünk a szak­boltokban.
A fólia rugalmassága lehetővé te­szi, hogy szabadjára engedjük terve­zői vágyainkat, hiszen pontosan idomul majd a meder finom hajlatai­hoz, a jobb típusok pedig elég hosz-szú életűek is lesznek. Az egyéb anyagok közül valószínűleg a fóliát a legkönnyebb beépíteni, a szélén pedig nehezék gyanánt sokféle sze­gélyezést lehet kialakítani. Ha netán a part kissé elcsúszott, még az építés utolsó szakaszaiban is könnyen ki­igazíthatjuk egy kis föld beépítésé­vel, illetve elvételével. Egyes fóliá­kat szükség esetén úgy is megiga­zíthatunk, hogy felemeljük, és visz-szafektetjük, bár a sikeres kiterítés­hez gyakran forrasztófelszerelés is kell.
Általában a fólia használata a leg­gazdaságosabb, bár a nagy választék nemcsak minőség-, de árbeli kü­lönbségeket is takar.
Nagy hátrányuk, hogy a hegyes eszközök, éles kövek és egyes ag­resszív növények, mint a bambusz
gyökerei, könnyen kilyukasztják őket, de ezt legtöbbször be lehet foltozni. Ha a talaj köves, fektes­sünk a fólia alá valamilyen védőré­teget, a különösen hegyes csúcsú gyökereket pedig perzisztens her-bicicidel tartsuk távol. Sajnos, a szándékos rongálás ellen nehéz bármit is tenni, köztereken ezért sokszor nem alkalmazható ez a szi­getelőanyag.
Ha a meder bonyolult formájú, a fólián sok gyűrődés maradhat, me­lyek a még új és üres tóban csúnyán mutatnak, de a leeresztett medence tisztítását is megnehezítik.
A fólia nagy előnye ti., hogy felve­szi a meder alakját, a visszájára for­dulhat, ha a talaj elkezd kicsúszni alóla. A víz alatti padok ilyen esetben lassanként elveszítik alakjukat, és bár a minőségi fóliák egy emberöltőig is kitarthatnak, az olcsóbb típusok sokszor már néhány év után széttö­redeznek.
MELYIK FÓLIÁT VÁLASSZUK?
Fóliákat a negyvenes évek óta hasz­nálnak medencék szigetelésére; ek­koriban még csak a polietilén volt széles körben elterjedve. Ez utóbbi olcsósága miatt azóta is népszerű, bár könnyen kilyukad, kinyúlik, és a napfény hatására hamar törékennyé válik. A darabokat nehéz összeil­leszteni, és ha elöregedett, szinte le­hetetlen javítani is. Ha mégis polieti­lént választunk, vastagabbat ve­gyünk (1000-es vagy 1500-as méret), és mindenütt védjük a napfénytől. Gazdaságos megoldásnak számít a nagyobb vadállatos tavaknál, ahol egy földréteget ráfektetve, megvéd­hetjük a mechanikus sérülésektől és az UV-sugárzástól is.
A PVC- (polivinil-klorid) fóliák már drágábbak, de jóval erősebbek is. Eléggé elasztikusak, és jobban el­lenállnak az ibolyántúli sugaraknak, így hosszabb életűek a polietilénnél, de idővel szintén törékenyek lesz­nek, és ha egyszer elvesztették ru­galmasságukat, megnehezedik javí­tásuk is. Sokféle méretben kaphatók,
hiszen a lapokat össze is lehet for­rasztani. A PVC vastagsága szerint szintén nagy a választék, a vastagab­bak (0,5-0,75 mm) általában tovább tartanak, 10-12 év garanciát is adnak rájuk. Rengeteg színből is válogat­hatunk, sőt dupla lemezes PVC is lé­tezik, melynek két oldala különböző színű, és azt helyezhetjük felülre, amelyik jobban tetszik. Ennek háló­val megerősített változata ellenál-lóbb a sima PVC-nél, de nem tartó­sabb. Vigyázzunk, valóban tavi hasz-
nálatra szánt darabot válasszunk, mi­vel egyes típusokban olyan vegyi anyagok vannak, melyek a vízi élő­lényekre károsak lehetnek.
Általában a butik tartják a legjobb medenceszigetelő anyagnak. Szin­tetikus gumiból (izoprénes izobuti-lén) készül, mely kiválóan hajlítha­tó, rugalmas, és nagyon sokáig tart. Csatornákhoz és víztartályokba már a negyvenes évek óta használ­ják, és normális esetben jóval 20 év felett lehet az élettartama. Tavakban
ÚTMUTATÓ A KÜLÖNBÖZŐ
ÉPÍTŐANYAGOKHOZ
Típus
Árfekvés
Tartósság
Beépítés
Rugalmasság a tervezésbe
Javítás
Megjegyzések
Fóliák






• normál polietilén • különböző PVC-k
• butilok
Olcsó Elég olcsó
Mérsékelt
Gyenge
Elég jó vagy jó
Nagyon jó
Elég könnyű Könnyű
Könnyű
Jó Nagyon jó
Kitűnő
Nehézkes
Lehetséges, amíg rugalmas Bármikor lehetséges
Sérülékeny
Könnyen elszakadnak, és a lyukat nehéz megtalálni
Előre gyártott medencék
Mérsé­kelttől a drágáig
Elég jótól a nagyon jóig, az anyagtól
Átlagos
-
Behatárolt
Legtöbb anyagnál lehetséges
Sima felület


és a






beépítéstől függ




Beton­medencék
• normál
típus
Mérsé­kelttől a nagyon drágáig
Gyengétől a kitűnőig, a kőműves­munkától függően
Nehéz
Jó vagy nagyon jó
Nehéz 1
Igen szilárd, meszelni kell
• beton, butil-bevonattal
Drága
Nagyon jó
Elég nehéz
Jó vagy nagyon jó
Lehetséges
Szilárd, nem kell meszelni
• butíl, két réteg beton
Nagyon drága
Nagyon jó vagy kitűnő
Nehéz
Jő vagy nagyon jó
Nagyon nehéz, de a sérülés
Ideális a köztereken, nem kell
között




valószínűtlen
meszelni



rendesen 0,75 mm vastagságút hasz­nálnak (bár létezik erősebb kivi­telben is), kis mennyiségű EPDM gumival keverve, mivel így a legtar­tósabb. Butildarabokból forrasztás­sal a kívánt méretű fóliát állítják össze.
Butilt rendszerint csak feketében lehet kapni (ideális a természetszerű
tavakon), de időnként színes ré­teggel bevont darabok is beszerez­hetők. Nagy előnye a PVC-vel szem­ben, hogy még ha régi is, rugalmas marad a hidegben. Nyújthatósága miatt kevésbé gyűrődik meg beépí­téskor, mint a PVC vagy a polietilén, az esetleges szakadásokat pedig bu-til ragasztómézgával foltozhatjuk be.
Butilt használnak a tetőfedéshez, gumiabroncsokhoz és kábelszigete­léshez is, de tavakhoz nem jó akár­milyen típus. Ezért fontos, hogymegbízható helyről vásároljunk, ki­fejezetten tóépítéshez való darabot, érvényes jótállással. Egyéb gumik mérgezőek lehetnek a halakra, és az illesztéseikben sem bízhatunk meg.
A kilencvenes években egy sereg, átalakított műanyagból és polieti­lénváltozatokból készült újfajta medenceszigetelő anyag jelent meg a piacon. Ezek a fóliák rendszerint feketék és nagyon jól nyújthatók. Egyesek ijesztően vékonyra nyúlhat­nak, de mégis nehezen lyukadnak
MEKKORA FÓLIA IS KELLENE?
Hogy ezt kiszámoljuk, a medence legnagyobb hosszához és szélességéhez is adjuk a maximális mélység kétszeresét, majd ezeket szorozzuk össze. Például, ha a tó 3x2 méteres és 60 cm mély, akkor a fólia (3+ 0,6 +0,6) x
x (2 + 0,6 + 0,6) = 4,2 m x 3,2 m. Bármennyi padot is építsünk be, ha a tó partja csak kicsit is lejtős, a legtöbb szegélytípushoz elég lesz a kilógó fólia. Függőleges partnál, különleges szegélyezésekhez vagy szigetekhez nagyobb fólia kellhet.


TÓÉPÍTÉS FÓLIÁBÓL
Ássuk ki a kívánt alakú medret, elő­ször csak a víz alatti padok szintjéig, és azokat döngöljük le jól, mielőtt folytatnánk a munkát. A padok így már nem porladnak majd szét olyan könnyen. Távolítsuk el a nagyobb köveket és gyökereket, és ha a terep túl gazos, esetleg perzisztens herbi-cidgranulátumot is kiszórhatunk. Végül tömörítsük le a tófeneket, a padokat és az oldalfalat is. Ez utóbbi elég meredek, legtöbbször kb. 3: l-­hez lejtésű, de ha a talaj túl laza, en­nél enyhébben képezzük ki a lejtőt, valamivel szélesebb padokkal, sőt külön megerősítésként cementréte­get is dolgozhatunk a felszínbe.
Ellenőrizzük a szegélyvonal víz-szintességét; ezt legkönnyebben egy cövekeken nyugvó deszkára rakott szintezővel tehetjük meg. Nagy tavak körül jó néhány szintezőcövek kell­het.
A fóliák mellé védő alátéteket is vehetünk. Ezek a szívós, rothadás-mentes (általában poliészter) anya­gok tompítják az éles kövek súrló­dását, de ha netán a talaj összehú­zódna, és a repedések mentén tá­masztok nélkül maradna a fólia, ak- kor is az alátétek óvják meg attól, hogy beszakadjon. A minőségi tí­pusok nem olcsóak, de meghálál­ják a befektetést. Helyettük azon­ban egy réteg (2-3 cm vastag) laza homok, régi szőnyeg vagy nagy adag átáztatott újságpapír is meg­teszi. Különös gondot fordítsunk a tóparti és a padok alatti ré­szekre.
Az összehajtott fóliát helyezzük a meder közepére, és ott óvatosan hajtogassuk ki, majd illesszük a he­lyére. A PVC-t meleg, napsütéses időben terítsük ki, akkor ugyanis lágyabb. Angolkerti tavaknál kissé húzzuk ki a fóliát, és kövekkel vagy egyéb nehezékekkel rögzítsük, de vigyázzunk, nehogy azok legurulva kárt tegyenek benne. Ennél a mun­kánál hasznos lehet néhány segítő kéz. A fólia közepe ereszkedjen rá a mederfenékre. Ne nyújtsuk túl az anyagot, mert úgy sérülékenyebb lesz, és ne felejtsük el, hogy pár olcsóbb polietilénfajtát egyáltalán nem szabad kinyújtani.
Kezdjük el feltölteni a tavat. Me­net közben a fólia kinyúlik, mi pe­dig levehetjük a nehezékeket. Hasz­náljuk ki az anyag rugalmasságát, és mennél több gyűrődést simít­sunk ki.
Lehetőleg ne hajtsuk vissza a fó­liát, főleg ne a sarkokban, ahol amúgy is több gyűrődés van már. Ezek ugyanis a kapillárishatás ré­vén kiszívják a vizet. Az állandó szivárgás miatt nehéz lesz színültig teletölteni a tavat, akár úgy is tűn­het, hogy lyukas a fólia. Valamilyen szép szegéllyel rejtsük el a kilógó széleket.
Szögletesebb medencékbe más technikával rakjuk a fóliát. Lazán befektetjük a mederbe, majd amennyire lehet, kisimítjuk a gyű­rődéseket. Engedjünk bele vizet 2-3 cm magasan, ez lenyomja a fó­liát, és ekkor terítsük ki a sarokra is. Töltsük tele vízzel a tavat, ez­után ellenőrizzük, hogy végig víz­szintes-e a partvonal, és ahol kell, töltögessünk, illetve ássuk ki a föl­det. Éles ollóval nyírjuk le a túl­nyúló fóliarészeket - egyszerű sze­gélyezés, pl. burkolólapok alá elég 15-20 cm-t hagyni, bár más megol­dáshoz több is kellhet. A nagyobb fóliadarabokat tart­suk meg, később hasznosak lehet­nek még.

Hidraulika szivattyú

A minap észrevettem, hogy csepeg a hidraulika folyadék  traktorból. Nagyon nagy figyelmet fordítok a gépek műszaki állapotára. Ugyanis amik...