2013. június 9., vasárnap

ELŐRE GYÁRTOTT MEDENCÉK

ELŐRE GYÁRTOTT MEDENCÉK
A gyárilag készült, öntött elemek szintén közkedveltek a vízkert­építők körében. Méret és stílus szerint is széles választékban kap­hatók. Az újabb típusok nagy ré­sze már elég mély is, ami nagy előrelépés a korábbi, túl sekély­re sikerült modellekhez képest. Az öntött medencék egyik fő előnye, hogy a tervezéssel már nem kell bíbelődnünk, beépített, remélhe­tőleg megfelelően mély padokat, sima, gyűrődésmentes, könnyen tisztítható felületet kapunk kéz­hez.
Az építés lényegesen könnyebb, mint a betonmedencéknél, külö­nösen a közepes és kisebb model­lek esetében, melyek elég köny-nyűek, és egy vagy két ember is könnyedén mozgathatja őket, akár a csomagtartón is hazavihetünk egyet. A kisebb ütések vagy éles tárgyak kemény felületükön nem tesznek kárt, de egy esetleges hor-padást magunk is könnyen kijavít­hatunk.
Az előre gyártott medencéknek azonban hátrányaik is vannak. A boltban nagyobbnak tűnhetnek, mint a földbe ásva és körülsze­gélyezve; a kisebb típusok való­ban nem elég tágasak a haltartás­hoz. A nagyobbak drágábbak a fó­liáknál, és nehézkes a szállítá­suk is.
A nagy választék ellenére előfor­dulhat, hogy nem találunk ízlé­sünknek megfelelőt, a mélyebb (több mint 60 cm mély) elemek szá­ma is behatárolt. Csakúgy, mint a fóliáknál, a hosszabb életű anya­gok általában drágábbak is. Ellen­tétben a gyártók állításaival, az ön­tött medencék beépítése is elég nagy munka, rendszerint tovább is tart, mint egy hasonló méretű fóliá­nál. Fontos a vízszintes fekvés, a hézagokat pedig töltsük fel alatta földdel, hogy a padok arra támasz­kodhassanak.
A peremet csak némi furfanggal tudjuk elrejteni a víz fölé nyúló bur-kolólapokkal vagy kövekkel, de a nagyobb darabokat külön dúcoljuk is alá, egyébként a medence anyaga meggörbülhet. Ha a tó alól a talaj el­csúszik, a nyomástól az öntött forma eltorzulhat, de akár szét is repedhet. Megelőzésképp betonalapozást is készíthetünk.
MELYIKET VÁLASSZUK?
Az évek során sokféle tartályt hasz­náltak már medencének - régi fém­kádat, agyagteknőt vagy ólomcisz­ternát. Az első, sorozatban gyár­tott modellek az ötvenes években készültek, és könnyű beépíthető­ségük révén hamar sikert értek el.
Anyaguk üvegszál vagy különle­gesen erős műanyag (GRP vagy FRP) volt, melyeket hajótestekben, golf­kocsikhoz és víztartályokhoz ma is használnak. A kész darabok köny-nyűek és igen erősek.
Az üvegszálas medencék készí­tésekor a felállított formára poliész­tergyantát és üvegszál sodratokat fújnak. Belül rendkívül simára ké­pezik ki őket. A sok különböző alakzat némelyike emlékeztet egyes hatvanas évekbeli modellekre. Újabban óriási, 120 cm mély típusok is vannak.
A GRP kemény és időtálló anyag, de kicsit törékeny, és egy erősebbütéstől megrongálódhat (viszont könnyű megjavítani). Az üvegszál élettartama nagyon függ a minő­ségtől, és attól, hogy milyen ügye­sen építettük be. Ha alatta víz gyű­lik össze, az megfagyva fokozato­san tönkreteszi az anyagot. A jobb típusok alját és belsejét poliész­tergyanta bevonat védi az ilyen károsodástól. A vastagabb model­lek sem ütődnek vagy nyomódnak be olyan könnyen, de emiatt nyil­ván drágábbak is. Sajnos még a leg­jobb medencék is kilyukadnak idő­vel, hiszen a poliésztergyanta fo­kozatosan letöredezik. Ideális eset­ben egy jobb darab ötven évnél is tovább tarthat. Egy átlagos meden­cétől azonban csak 10-30 évet vár­hatunk el.
Előre gyártott medencék nem­csak üvegszálból készülnek. Jó pár cég gyárt vákuummal formált mo­delleket többféle műanyagból, pl. ABS-ből (akrilnitril-butadién-szti-rén), polipropilénből, HDP-ből (nagy sűrűségű polietilén) és egyéb polietilénekből. Ezek általában ol­csóbbak, de mivel többségük egyetlen lemezből készül, méretük és mélységük korlátozott. Új koruk­ban kevésbé sérülékenyek az üveg­szálnál, de idővel még törékenyeb­bé válnak, és némely típust javítani sem könnyű.
Élettartamuk a beépítés módjától, valamint a műanyag napfénytűrésé­től függ. Gyakran feketék, mivel ez a szín véd az UV-sugárzástól. A leg­jobb anyagok tíz évnél tovább tart­hatnak, de a gyengébb minőségűek már három-négy év után széttöre­deznek.
Bármilyen medencét is válasz­tunk, ne felejtsük el, hogy a földbe ásva jóval kisebbnek tűnik majd. Vá­sárlás előtt győződjünk meg róla, hogy a medence teljesen ép, pereme egy szintben van, és nem nyomó­dott be.
A MEDENCE FELÁLLÍTÁSA
Az öntött medencék sokszor baráz­dált vagy félig barázdált kivitelben készülnek, és sokkal rugalmatla­nabbak a fóliáknál. Egy tó vize akár egy tonnánál is nagyobb súlyt je­lenthet, és ha a medence nem fek­szik rá jól a talajra, bucka vagy szik­la szomja, az aljzat könnyen behor­padhat vagy megsérülhet. Éppen ezért fontos a medence megfelelő felállítása.
Süllyesztett tó esetében a formá­nál valamivel nagyobb gödröt ás­sunk. Az alját alaposan döngöljük le, a nagyobb köveket pedig távolítsuk el oldalról is. Alulra fektessünk egy réteg szitáit földet, és azt is tömörít-sük. Helyezzük be a medencét, és egy keresztbe fektetett deszkára
szintezőt rakva gondosan szintez­zük ki - a hibákat ugyanis a későb­biek folyamán már nehéz lenne ki­igazítani.
Öntsünk be némi vizet, hogy a medence stabilan álljon, majd kezd­jük el az oldala alatt feltölteni föld­del. Ezt is tömörítsük, hogy a padok­nak biztos alátámasztása legyen. Közben fokozatosan engedhetjük a vizet a tóba. Az átszitált föld azért jobb a homoknál, mert nehezebben mosódik le, de idővel ez is elmoz­dulhat.
Egyes kerttervezők más anyago­kat használnak, hogy stabilabb ala­pot képezzenek, például apró sze­mű, kerek kavicsot vagy betont, de az utóbbi alkalmazása esetén nem szabad elfelejteni, hogy gyan­ta védőréteg nélkül a cementben lévő mész kikezdi az üvegszálat. Ilyen megoldás esetén tehát a me­dence aljára vigyünk fel egy réteg gyantagélt.
Az öntött medencéket megemelt helyzetben is építhetjük; néme­lyik elég erős ahhoz, hogy támasz-ték nélkül is állhasson, feltéve, hogy az aljzata jól fekszik a talaj­ra. Más esetben a medencék köré a peremet tartó falat kell épí­teni.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

An Apple a Day