2014. december 22., hétfő

Akácfa

Akácfa (Robinia pseudoacacia)

  Az első észak-amerikai fák közé tartozott, amely eljutott Europába, s már 1710-ben hozzánk is: mára erdeink közel 17%-át alkotja! Bár sokhasznú, gyors növésű - kifogásunk is van ellene: nitrogengyűjtő baktériumaival túltáplálja a talajt, s az erdő szívós, őshonos fajai úgy kiszorulnak alóla, hogy marad csak a gyorsan szaporodó csalán es dudva. Megnő 25 m-re is: idős korában mélyen, kötegesen bordás, világosbarna kergű (3). szabálylalan koronájú (7). Ágai, vörösbarna vesszei (2) párosával álló pálhatövisektől szúrósak. Illatos mézelő virágai (5) hirtelen beköszönő tavaszon lombfakadás előtt, április-májusban nyílnak. Levelei 7-21 levelkével (6) páratla nul szárnyaltak, hüvelytermései (1) laposak.



2014. augusztus 7., csütörtök

Amerikai tőzegáfonya - Vaccinum macrocarpon

Amerikai tőzegáfonya

        
 Amerikai tőzegáfonya
Cranberry bog.jpg
Rendszertani besorolás
Ország:Növények (Plantae)
Törzs:Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály:Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend:Hangavirágúak (Ericales)
Család:Hangafélék (Ericaceae)
Nemzetség:Áfonya (Vaccinium)
Alnemzetség:Oxycoccus
Faj:V. macrocarpon
Tudományos név
Vaccinium macrocarpon
Borkh.
 

Amerikai tőzegáfonya szüretelése
Az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) a hangafélék (Ericaceae) családjába sorolt áfonya (Vaccinium) nemzetség egyik faja. Bogyótermését gyümölcsként, fűszerként és gyógynövényként is fogyasztják.

  • 1 Származása, elterjedése
  • 2 Megjelenése, felépítése
  • 3 Életmódja, termőhelye
  • 4 Felhasználása
 

Származása, elterjedése

Észak-Amerika keleti részén, az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen honos, Magyarországon az 1990-es évekig ismeretlen volt.

Megjelenése, felépítése

Kb. 10–15 cm magas törpecserje. Sárgán foltos rubinpiros gyümölcse a vörös áfonyánál nagyobb, gyümölcshúsa világosabb.

Életmódja, termőhelye

Örökzöld. A savanyú, 4,5–5,5 pH-értékű talajt és a hűvös helyeket kedveli. Vízigénye igen jelentős. Földön kúszó indái évente akár 2 m-t is nőhetnek. Az egyes tövek akár 150 évig is elélhetnek.
Amerikában az 1800-as évek eleje óta termesztik is. Négyzetméterenként 6 növény ültetését tartják optimálisnak; így, ha az időjárás is megfelelő, kb. 1,5 kg/m² termést is hozhat. A növényt meleg időben vízpermettel hűtik. Télen jégpáncéllal védik a fagytól, de a jégréteg alatti vizet elvezetik, hogy a növény levegőzhessen. Szüret előtt 30 cm magasan elárasztják a földet, és a víz színén úszó gyümölcsöket halásszák le.

Felhasználása

Húsa roppanó, íze enyhén fanyar. Friss gyümölcsként torták, sütemények díszítésére használatos, továbbá illik a joghurtokhoz, desszertekhez és turmix italokhoz is – az Amerikai Egyesült Államokban hálaadás napján az ünnepi étrend jóformán kötelező része. Európában az ezredfordulón vált divatossá; főként Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában népszerű.
Fagyasztva kb. 1 évig használható. A termés többségéből ivólét, sűrítményt, szárítmányt, aszalvány, vagy gyümölcsteát készítenek. Szárítva a mazsolához hasonlóan használható.
Gyógynövény. Szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére és antibakteriális hatása miatt a gyulladáshoz vezető bakteriális fertőzések megelőzésére, kezelésére használatos. Sok benne az antioxidáns (antocianidinek, tanninok), ezért az immunrendszert is erősíti. Húgyúti fertőzések, illetve gyulladások kezelésére kiválóan alkalmas. Étvágygerjesztőnek is ajánlják.
Az indiánok festéknek is használták.

2014. április 30., szerda

Oregánó

Bernáth Jenő: Gyógy- és fűszernövények c. könyvből:
Origanum vulgare l. Közönséges szurokfű

Gyakrabban használt magyar nevei: feketegyopár, vadma­joránna, vargamajoránna
Rendszertani besorolás

A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a Lamiaceae (ajakosok) családjának Origanum nemzetségébe tartozó faj. A nemzetség neve a görög őrös (hegy) és a ganos (fény, dísz) szóból ered. Magyarországon az O. vulgare két alfaja terjedt el: az O. vulgare subsp. barcense (Simk.)Jáv. és az O. vulgare subsp. prismaticum Gaud. Az O.  vulgare subsp. barcense (Simk.) Jav. murvalevelei sűrűn pelyhesek, a csészelevél sűrűn borzas és mirigyes, az O. vulgare subsp. prismaticum Gaud.  álfüzérkéi hengeresek vagy prizmásak, megnyúltak. A két faj  egymással kereszteződhet. A nemzetség fűszernövényként ismert és Dél-Európában termesztett faja még az O. creticum, a krétai szurokfű. Az O. vulgare közeli rokonságban áll a Majorana fyortensissel.
Drog

A növény teljes nyílásakor vágott leveles, virágos hajtásának felső, legfeljebb 40 cm-es része az Orígani vulgáris herba, melynek minőségi követelményeit az MSZ 17050-1971 tartalmazza. A krétai szurokfű drogja Origani herba néven kerül forgalomba, Magyarországon minőségi előírása nincs.
Hatóanyag

A drog illóolaj-tartalma 0,5-1,5%, fő összetevői karvakrol, timol. Tartalmaz még flavonoidokat, a családra jellemző cserzőanyagokat, nyálkaanyagokat.
Botanikai leírás

Félcserje jellegű, évelő növény (H). Június végétől szeptemberig folyamatosan virág-
zik. Terjedő tövű növény, elfásodott gyöktörzsszerű tarackokkal, kúszó, járulékos gyöke­rekkel. A tarackokból képződnek a meddő leveles, valamint a virágzó egyéves hajtások. Szára felemelkedő, 50-100 cm magas, négyszögletes, felül elágazó, vörös vagy barnás­vörös fedő- és mirigyszőrökkel borított. Levelei keresztben átellenesek, 3-5 cm hosszúak, felfelé kisebbek, tojásdadok, csúcsuk felé hegyesedők, ép szélűek vagy gyengén fogacs-kásak, ritkásan szőrösek, mirigyektől pontozottak. A murvalevelekhosszúkásak, sötétbí­bor színűek, kopaszok. Virágzata többszörösen összetett álfüzér, a hajtások végén szétterülő bogernyős, tömött bugákból álló. Csészéje 5 fogú, a murvalevélkéktől teljesen körülzárt, 2-2,5 mm hosszú, harangszerű, sötétbíbor színű. A párta 4-6 mm hosszú, bíborpiros, rózsaszín, bordó színű. Termése 4 részre hasadó makkocska, l mm hosszú, hengeres, sima felületű, barna színű. Ezermagtömege 0,08-0,12 g.
Előfordulás

Mediterrán területeken őshonos. Megtalálható Európa és Ázsia mérsékelt és szubtrópusi övezeteiben is. Észak-Amerikába behurcolt faj. A mediterrán országok­ban sokfelé termesztik is.
Környezeti igény

Szárazságtűrő, fénykedvelő növény. Hazánkban napos, cserjés helyeken, száraz kaszálókon, erdei vágások mentén gyakori, sokszor tömegesen jelenik meg.
Fajta

Hazánkban fajtája nincs. A mediterrán országokban a szurokfűfajok szelektált populációit termesztik.
Gyűjtés

A virágos, leveles hajtásokat teljes virágzásban, a fásodó, levéltelen szárrészek felett levágják. A vágást sarlóval vagy kaszakéssel végzik.
Termesztés

Elövetemény. Az elővetemény megválasztásánál fontos, hogy tiszta, főleg évelő gyomoktól mentes területet hagyjon maga után. Jó előveteményei a gabonafélék, a pillangósok, a trágyázott kapások.

Trágyázás. A növény tápanyagigénye közepesnek tekinthető. Vékony termőrétegű, sovány talajok hasznosítására alkalmas. Ezeken a területeken a telepítés előtt ősszel 20-30 t/ha szerves trágya bemunkálása szükséges. A termő években az ültetvény állapotától és a talaj tápanyagtartalmától függően kell kijuttatni tápelemeket.

Talaj-előkészítés. Ősszel szántott, tavasszal elmunkált terület alkalmas a telepítéshez.

Vetés/telepítés. A szurokfű szaporítható tőosztással és magvetéssel. Az utóbbi módszeren belül a palánta-előállítás tekinthető általánosnak. A palánták május vé­gén érik el a kiültetéshez szükséges, 10-12 cm-es nagyságot. A palántákat 2 szálával 50-60 cm sor- és 20-25 cm tőtávolságra ültetjük.

Ápolás. Az első évben a rendszeres mechanikai gyomirtás mellett a talaj víz­készletétől függően öntözni kell, hogy a növények egyenletesen növekedjenek és meginduljon az oldalelágazások képződése. A további években a gyökerek mélyre hatolnak és a növény jól tűri a szárazságot.

Növényvédelem. Jelentősebb kártevője nincs.

Betakarítás. A telepítés évében egyszer, a további években kétszer vágható. Az első vágás a növények teljes virágzásakor, a második vágást a sarjhajtások teljes kifej­lődésekor (szeptember végén) végezhetjük. Kis területen sarlóval, nagyobb felületen kaszálvarakodó géppel a hajtások felső 40 cm-es részét vágjuk le.


Elsődleges feldolgozás, tárolás

A levágott virágos hajtásokat azonnal szárítani kell árnyékos, szellős helyen vékony Hegben kiterítve vagy TSZP szárítón. Meleg levegős szárítás esetén 40 °C-nál lacsonyabb léghőmérséklet alkalmazható. A szárítást a levelek és a virágzati részek morzsolása követi, majd a szártalanítás, a rostálás és a tisztítás.

Hozam

Mennyiség. 5-6 kg virágos hajtásból l kg száraz morzsolt drog állítható elő.

Termesztés esetén 2-2,5 t/ha morzsolt drogot nyerünk.

Minőség. A kereskedelmi szabvány előírásai szerint a drog a leveles virágzó, legfeljebb 40 cm hosszú hajtásrészből állhat. Idegen növényi részeket csak 2%-nyi mennyiségben tartalmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 20%.

szaporítóanyag-előállítás

A vetőmagot márciusban, fűtetlen fólia alá vagy szabad földbe vethetjük. A magvakat jól előkészített, hengerezett talajfelületre, szórva vagy 25 cm sortávolságra uttatjuk ki. A szabadágyi vetésnél a kelés vontatott, elhúzódó (1-1,5 hónap). Biztonságosabb a fűtetlen fólia alatti palántanevelés. A magvetést 2-3 mm vastagon lomokkal vagy tőzegkorpával takarjuk. Vetőmagszükséglet 0,8-1 g/m2. Farmakológiai hatás

Antiszeptikus, köptető, nyálkaoldó, enyhén görcsoldó.

Felhasználás

Számos teakeverék alkotója, légúti és emésztőrendszeri hurutos megbetegedések esetén használható, de nyugtató teakeverékek alkotórésze is. Ételek, halak, húsok, bor fűszerezésére használják. Régen mint népi festőnövényt sokfelé kedvelték. A szőtte­sek rozsdabarna alapszínét adta.

2014. március 10., hétfő

A szőlő szüretelése

A TERMÉS BETAKARÍTÁSA
A szőlő a bor alapanyaga
A megtermékenyült szőlővirág gyümölccsé érik. A szőlőbogyó fejlődése, érése során sokféle változáson megy keresztül.

A szőlőbogyó érési szakaszainak jellemzői


 Kedvező időjárás (egészséges évjárat) esetén az érés időszakait a táblázat foglalja össze.
Száraz, meleg nyáron az érés időszakában, az intenzív légzés következtében, a savtartalom túlságosan is lecsökkenhet. Az ilyen mustból - különösen az Alföldön - diszharmonikus bort nyerünk. Az ellentétes időjárás fordított hatást ad.
Csapadékos időjárás esetén a bogyókon káros mikrobák indulnak szaporodásnak. Ha a zsendülő bogyókon zöld színű penészek szaporodnak el (zöldrothadás), ezek fogyasztják a cukrot, a szín- és a cserzőanyagokat, és keserű anyagcseretermékeket juttatnak a mustba. Ha a bogyók az esők vagy a darazsak kártétele folytán felrepednek, a bogyókon lévő élesztőgombák a cukrot alkohollá alakítják. A jelen lévő ecetbaktériumok az alkoholt ecetsavvá változtatják {ecetes rothadás). Az ép és a sérült bogyókon egyaránt megtelepedhet a szürkepenész (Botrytis). Az egérszürke bevonatot képező, „kétarcú" gomba a bogyó minden alkotórészét károsítja, barnatörésre hajlamossá teszi a mustot/bort (szürkerothadás).




Nemesrothadás (aszúsodás). Ha az érésben lévő, vastagabb héjú szőlőn szaporodik el a Botrytis, ezután az időjárás ősziesen száraz (reggeli felszívódó köd, harmat) marad és a szőlőt túlérleljük, megmutatkozik a gomba másik „arca" (ábra). A gomba közvetve és közvetlenül az aszúborokra jellemző, értékes változásokat (relatív cukortartalom-növekedés, borkősav-tartalom csökkenése, glükonsav keletkezése, új illat- és zamatanyagok keletkezése stb.) idéz elő.

Szüreti előkészületek
A tisztaság megteremtése és fenntartása a borkészítés és -kezelés el­ső, legfontosabb feltétele. A legtöbb borbetegség, -hiba a tisztaság hi­ányának a következménye. A pincegazdasági tisztaság igénye kiter­jed mindazokra a helyiségekre, eszközökre és anyagokra, amelyekkel a bor készítésétől elfogyasztásáig hosszabb-rövidebb ideig kapcsolat­ba kerül. A helyiségeknek nemcsak szemmel láthatóan (falak, hordók stb.), hanem szaglással érzékelhetően is (levegő) tisztának kell len­nie. A meszelt falakat frissen újrameszeljük. A meszelés fertőtlenítő, penészgátló hatását növeljük, ha kettedkénessavas meszet haszná­lunk. Készítése: kisebb űrtartalmű (kb. 100 l-es) hordóba 10 l vizet töltünk. Adunk hozzá 5 kőműveskanálnyi oltott meszet, majd elége­tünk a hordóban 3-5 szál kénszeletet. A bedugott hordót alaposan összerázzuk, megtáncoltatjuk. A kettedkénessavas mész csak zárt hordóban tárolható. Ha fertőtlenítőszer-oldatot (pl. IOSAN) alkalma­zunk (l,5-2,0%-ős töménység), célszerű háti permetezőgép segítsé­gével felhordani a felületekre.
A helyiségek beton- vagy fapadozatát mossuk fel. A földpadlós he­lyiségek talaját - az elszennyeződéstől függően - 5-10 évenként cse­réljük ki. Ekkor a fertőzött padozatot 4-8 cm mélyen felvágjuk, ki­hordjuk, és helyére friss földet (homokot) döngölünk.
A nagytakarítás végén 100 légköbméterenként 4-5 szelet ként el­osztva, éghetetlen anyagú tányérkákra, 40-50 cm magasságban elhe­lyezve elégetünk. A szellőztetőket elzárjuk. Egy nap után szellőztes­sünk ki.
Minden a szüretelésnél, a termés feldolgozásánál használt gépet, eszközt, edényt tisztítsunk meg és hozzuk felhasználható, üzemképes állapotba.

A szüret ideje
A szüret idejét meghatározó sokféle szempont közül - amennyiben kényszerítő okok (időjárás, a szőlő egészségi állapota stb.) nincse­nek - döntő a szőlőfajta által determinált (lásd „A szőlő fajtája és bo­ra" című részt) borminőség.
A leszedett szőlőben utóérés nem következik be tehát abban az érettségi állapotban kell a szőlőt leválasztani a tőkéről, amely az elérni kívánt borminőség szempontjából a legjobban megfelel (feldolgo­zási érettség).
A feldolgozásra érett állapot megállapítására különböző, az érés időszakában több ismétlésben (eleinte 7, később 2-3 napon­ként) végrehajtott módszereket dolgoztak ki.
Bogyótömegmérés. A tőkékről - arányosan és állapotjellemzően - leszedünk 4-8 fürtöt. Ollóval valamennyi bogyót levágjuk. Válo­gatás nélkül kiszámolunk belőle pl. 500 darabot, és megmérjük a tö­megét (súlyát). Amikor az eredmények már nem mutatnak változást, a szőlő érett.
Mustfok-ellenőrzés (próbaszüret). Több szőlőtőkéről leszedünk 4-5 kg szőlőt. Próbasajtóval vagy krumplinyomóval kisajtoljuk annyi­ra, hogy 2-3 l mustot nyerjünk. A mustból sűrű szövésű kendőn vagy tölcsérbe tett kevés vattán át kb. l l-nyit megtisztítunk. Mustfokolást végzünk. Az ismételt próbaszüretek eredményének egybevetésével jutunk el az optimális szüreti időponthoz.
Akinek kevés szőlőtőkéje van, annak gazdaságosabb az érés ellen­őrzését kézi refraktométerre! végezni. Használata:
1. Felnyitjuk a prizmafedőt, és a leszakított szőlőbogyóból egy-két
cseppet a prizmára cseppentünk. A prizmafedőt lehajtjuk.
2.      A refraktométert a fény felé tartva leolvassuk a skálát ott, ahol a
sötétebb és a világosabb látómező találkozik (refrakcióérték).
3.      A refrakcióértékből 15%-ot levonva megközelítőleg megkapjuk
a must mustfokát (pl. 20 refrakcióérték = 17 mustfok).
A bor minősége szempontjából optimális érettségi állapot (most először függ munkánktól a bor minősége!) a fajta és a levegő hőmér­séklete függvényében 3-5 napig marad meg.
(Árubort termelő gazdaságok számára a hegyközség által meghatá­rozott szüreti időpont a kötelező.)
A szőlő leszedése, begyűjtése
A szőlőt éles késsel vagy ollóval vágjuk le a szőlőtőkéről és rakjuk sze­dőedénybe. A szedőedényt naponta legalább egyszer vízzel mossuk ki. A bor minősége szempontjából előnyös, ha a leszedett szőlő minél hidegebb (kora reggeli és késő délutáni szüret, a szőlő mesterséges hűtése).
   Esős időben vagy közvetlenül utána ne szüreteljünk, mert a must, a fürtök 3-4%-os vízfelvétele folytán, hígul.
Csak annyi termést szedjünk le, amennyit 24 órán belül fel tudunk dolgozni.
A szőlő szállításánál törekedjünk törődésmentességre. Tilos, mert a bor minősége szempontjából káros, a szőlőt a szedő- és szállítóedé­nyekben megnyomkodni.

An Apple a Day