2015. június 19., péntek

A tök

A tök (Cucurbita) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjának névadó nemzetsége.
Magyarországon általában kertekben termesztik a tökfajokat. A lopótök kivételével Amerikából származik, Európába, Ázsiába és Afrikába a spanyolok, portugálok vitték be a 16. században.


Tökfajok és fajták

Termesztésbe vont fajok

A termesztett tökök nagy része négy tökfajhoz tartozik. Ezek közül a laskatöknek nincsenek nagyon elkülönült fajtái, a pézsmatöknek kevés, az óriás- ill. spárgatöknek viszont számtalan termesztett fajtája van.

Spárgatök

(Cucurbita pepo) Táplálkozási értéke nem különösen nagy; értékessé a C- és A-vitamin, valamint a szénhidrát teszi. Használhatjuk elsősorban főzelék, de leves és kompót készítéséhez is. Magja is értékes, ha mosás után megszárítjuk és enyhén pirítjuk. Nemcsak gyerekcsemege, hanem prosztatabetegségek megelőzésére is használható. Édeskés ízű virágja is ehető.
A spárgatök egy variánsa az olajtök, aminek héjatlan magja sok gyógyhatású olajat tartalmaz. Hazánkban a XX. század elején honosították meg az olajtököt, és elsősorban az Őrségben foglalkoznak termesztésével és az olajütéssel (az olaj préselésével). Ehhez a fajhoz tartozik a cukkini, a takarmánytök (ennek a csökevényes maghéjú típusa az olajtök), a patisszon, és egyes dísztök-fajták is.

Óriástök

(Cucurbita maxima)
Magyar sütőtökfajta; a Nagydobosi sütőtök, a nagydobosi sütőtökfesztiválon
Régóta ismert és termesztett növény Magyarországon is, tápértéke nagyobb mint a spárgatöké. Különösen sok benne a karotin (A-provitamin), de szénhidrát-tartalma is közelíti a burgonyáét. Főleg sütve fogyasztják, de a cukrásziparban is használják alapanyagnak. Akkor szedik, amikor a dér már megcsípte, mert ilyenkorra a keményítőtartalma többé-kevésbé elcukrosodik. Fagymentes, hideg helyen jól tárolható. Ide tartozik több fajta takarmánytök is. Termése általában nagy, jellegzetesen bordázott.
Nevezik bécstöknek, tamburatöknek vagy olasztöknek is, Romániában pedig doblec, Erdélyben sütőtök. Elterjedt neve az „úritök”.

Laskatök

(Cucurbita ficifolia) Nagy (5-6%) cukortartalmú főzeléknövény. A karotin kevesebb benne, mint a spárgatökben, de sok ásványi sót tartalmaz. Csak főzeléket főznek belőle, és főzés közben olyan szeletekre esik szét, mint amilyenekre a tököt gyalulni szokás. Erről kapta népies nevét: Isten gyalulta tök. Hűvös helyen jól eltartható. Enyhe telű területeken hatalmas répagyökerével áttelel.

Pézsmatök

Cucurbita moschata Ismert sonkatök, bébitök néven is. A termés alakja jellegzetes, a kocsánytól távolabbi vége kiszélesedő. Húsa a sok karotintól élénk narancssárga. Szinte kizárólag sütőtöknek használják, majdnem teljesen kiszorította az óriástök sütni való fajtáit.


Cukkini

Cukkini
(Cucurbita pepo var. giromontia Duch)
Beltartalmi értéke a többi spárgatökhöz hasonló (mivel ezek közé tartozik). Színe a sötétzöldtől a csíkozott szürkészöldig sokféle lehet. Rendszerint 20–25 cm-es korban, tehát egészen zsengén szedik, mert ilyenkor a legjobb az íze. Felhasználható főzeléknek, rántva, de levesnek és savanyítva is.

Patisszon

(Cucurbita pepo var. patisoniana)
Patisszon
Magyar neve csillagtök. A spárgatökhöz hasonló színű és ízű (mivel vele azonos fajú), korong alakú, csipkézett szélű. A spárgatök beltartalmi értékeitől nem tér el jelentősen, de C-vitamin tartalma 30 mg/100 g. Sokrétűen felhasználható. Téli savanyúságnak 3–12 cm-esen már szedhető,a fejlettebbek főzeléknek vagy rántott töknek jók. Vásárlásnál nyomjuk bele a körmünket, mert amelyikbe nem tudjuk belenyomni, az már öreg, nem szabad megvenni. Főzeléknek ilyenkor is alkalmas, de péppé fő, és az íze sem a legjobb. Sajtos-sonkás patisszon recept

Tökmag

A tök termésében lévő magokat sokfelé önállóan is fogyasztják. A tökmagolaj gyógyhatású. A tökmagot péksüteményekbe is gyakran belesütik.

forrás: Wikipédia

2015. május 6., szerda

Szamóca telepítés

Egyszertermő szamóca telepítése tavasszal.

Kövesse a szamócáról írt cikket, amit korábban tettem közzé.

Frissen ültetett szamócák szalma takarással:


Kellemes kertészkedést mindenkinek!

Rebarbara

Rebarbara

(Rheum rhabarbarum L.)

A termesztés jelentősége

Szibéria, Pakisztán és Kína területéről származik. Zöldségnövényként csak néhány száz év óta fogyasztják, de gyógyító hatását régóta ismerik Európában. Termesztéséről az első feljegyzések a 16. századból származnak, ez időben az angolok és a franciák fogyasztották. Németországban és Közép-Európában csak az elmúlt században vált általánossá a termesztése (BECKER–DILINGEN, 1956). Nálunk is több mint száz éve ismerik, de sem a fogyasztása, sem a termesztése nem terjedt el igazán.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A rebarbara (Rheum rhabarbarum, syn.: Rh. undulatum) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó évelő növény.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökérzete rendkívül erős, fejlett. Rizómája kívülről sötétbarna, felvágva világos. Erős főgyökerei a gyökértörzsből indulnak ki, amelyek oldalán tömegesen fejlődnek a járulékos gyökerek. A gyökértörzs mintegy 30–40 cm mélyre nyúlik le a talajba. Ezen találhatók az óriási hajtásrügyek, amelyek néha a 3–4 cm-es átmérőt is elérik, színük barnásvörös, fényes.
Levél. A tőlevelek nagyok, a levéllemez hosszúsága egyes fajtákon meghaladja a 40–50 cm-t. A fogyasztásra kerülő levélnyél 1–2 cm-es, de 3–4 cm is lehet. A vékonyabb levélnyelek kevésbé rostosak, rágósak. A levélnyél hosszúsága 30–50 cm, alsó vége vöröses, lilás színű. Magszárképzése után erősen rostosodik.
Magszárképződése már májusban megindul. A magszár elérheti a 2 m-t is.
Virágzata bogas fürt, fehér, sárga vagy zöldes színű, apró virágocskákkal. A virágok zömmel kétivarúak, de ritkán előfordul az egyivarú virág is. A porzók száma 9. Virágzó állapotban igen dekoratív növény.
A mag ezermagtömege 9–14 g, csírázóképességét nagyon gyorsan elveszti, már egy év után csíraképtelenek a magok. Kelése is lassú, 10–14 napig is elhúzódhat. A tenyészideje a kihajtástól a magvak éréséig 80–100 nap (SZALVA, 1985).

135. ábra - Rebarbara gyökértörzse
Rebarbara gyökértörzse


136. ábra - Rebarbara levele a levélnyéllel
Rebarbara levele a levélnyéllel

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigényéről nincsenek pontos ismereteink. Valamennyi szakirodalom a hidegtűrő növények közé sorolja. SOMOS (1983) megállapítása szerint is bírja a hideget, és hőmérsékleti optimumának a 12–15 °C-ot jelöli meg, de a tapasztalatok szerint ennél lényegesen melegebb viszonyok között is bőségesen fejleszt leveleket. Fagyra nem érzékeny, a mínusz 4–5 °C-os hidegeket is károsodás nélkül elviseli. Hajtása már 2–3 °C-os talajon megjelenik. Elmondható, hogy a hőmérséklettel szemben igen nagy a toleranciája.
Fényigénye nem nagy. Félárnyékos helyeken is nagy, egészséges leveleket fejleszt.
Vízigénye hasonló, mint a sóskáé. A párás klímát, a nedves, vizes talajokat kedveli. Nagy levelei sok vizet párologtatnak. Ennek ellenére nem szoktuk öntözni, mélyre hatoló gyökerei száraz időjárás esetén is fedezik a párologtatáshoz szükséges nedvességet. Gyökerei nem bírják a pangó vizet, elárasztás esetén 1–2 hét után elpusztul (SOMOS, 1983).
Tápanyagigény. Meglehetősen sok nitrogént és foszfort von ki a talajból (BALÁZS–FILIUS, 1973).

Termesztett fajták

A hazai termesztésben fajtákat nem szoktunk megkülönböztetni, legtöbb helyen a piros levélnyelű, zöldesfehér húsú fajtákat termesztik a kertekben. A külföldi szakirodalom alapvetően három fajtatípust említ:
– a zöld levélnyelű és zöldes húsú fajtákat,
– a piros levélnyelű és zöldes húsú fajtákat, valamint
– a piros levélnyelű és rózsaszín húsú fajtákat.
Általában a zöld termésű fajták többet teremnek, de a termésminőségük gyengébb, mint a vörös színűeké (SOMOS, 1983).

Termesztése

Mint évelő növény, a vetésforgón kívüli szakaszba kerül. Általában 6–8 évig, de egyes fajták 10 évig is eredményesen termeszthetők. A telepítés előtt 20 t/ha istállótrágyát, valamint a talajvizsgálattól függően 200–300 kg nitrogén-, 400–500 kg foszfor- és 400–800 kg káliumműtrágyát kell a talajba művelni (EDELSTEIN, 1953). Ez azonban nem fedezi a növény teljes tápanyagigényét, nitrogénből 50–100 kg, foszforból 200–250 kg, káliumból 400–500 kg műtrágya-kiegészítést igényel évente.
Szaporítása nagyüzemi körülmények között palántáról, kisüzemben, házikertben tőosztással lehetséges.
Palántanevelés. A magot április második felében hidegágyba, fűtetlen fólia alá vetjük. Abban az esetben, ha a kelést követő negyedik héten a növényeket szétültetjük, a vetéstől a tűzdelésig 600–800 növény nevelhető fel négyzetméterenként. Gyengébb csírázással számolva 1 m2-re 15 g magot vessünk. A vetéstől a kelésig általában két hét telik el. A kelést megelőző napon a kikelt gyomokat perzselő hatású gyomirtóval lehet elpusztítani. Nem igényel túl magas hőmérsékletet, a kelés után 12–15 °C-nál magasabb hőmérsékleten megnyúlik. Május végén, június elején a palántákat szabadföldi ágyásokba tűzdeljük 10×15 vagy 15×15 cm-re. A szabadföldi ágyások helyét úgy kell megválasztani, hogy a kitűzdelt növények hosszú időn keresztül, a következő év tavaszáig ott maradnak. Ezért kerülni kell az olyan helyet, ahol a hólé, az esővíz összegyűlik. A szabadágy talaja humuszban gazdag, meszes, nem árnyékos, öntözhető terület legyen.
A tűzdelést követően a palánták ápolása öntözésből, gyomlálásból és 2–3 alkalommal való tápoldatozásból áll. Októberig a palánták annyira megerősödnek, hogy a téli fagy már nem tesz kárt bennük.
Végleges helyükre a következő év tavaszán ültetjük a palántákat, fajtától függően 1,5–2 m sortávolságra és 1–1,5 m tőtávolságra.
Egyszerűbb módja a rebarbara szaporításnak a tőosztás. Egy-egy elöregedett tőből 3–5 dugvány készíthető. A tövet annyifelé vághatjuk szét, ahány hajtás, illetve hajtásrügy van rajta. A szétszedett tövet gödrökbe ültetjük, ültetés után beöntözzük, majd földdel kicsit felkupacoljuk. A tőosztás végezhető ősszel is és tavasszal is, de az őszi mindig eredményesebb.
A rebarbarát a telepítés utáni második évben, gyenge fejlődés esetén a harmadik évben kezdjük el szedni. Piaci értékesítésre a 30–35 cm hosszú levélnyelek alkalmasak. Mindig a legfejlettebb alsó leveleket szedjük. A levélnyeleket a tövük közelében megfogva egy csavarással törjük le, de úgy, hogy a levélhónaljban ülő rügyek ne sérüljenek meg. Egy-egy szedés alkalmával egy tőről 3–4 levélnél többet ne szedjünk le, mert a növényt visszaveti a fejlődésben. Kedvező környezeti feltételek között heti egy-két alkalommal szedhető a rebarbara. Az utolsó szedésekre július végén kerül sor. Várható termésmennyiség a 4–5. évtől 40–60 t/ha. A legjobb áron a legelső hetekben, áprilisban szedett termések értékesíthetők.
A levélnyeleket a szedés után lombtalanítjuk, majd kötegelés után végeit levágjuk. A piaci igényeknek megfelelően vagy 1 kg-os, vagy 5 kg-os kötegeket készítünk.



2015. február 16., hétfő

Burgonya

Házikerti burgonya termesztése

A burgonya változatos felhasználhatóságával és értékes tápanyagtartalmával tűnik ki. Aki szereti az újburgonyát megpróbálkozhat az előcsíráztatásával. Így már május végén friss krumpli kerülhet az asztalra
burgonyatermesztés

A burgonya hajtatás előnyei

A betakarítás időpontját 10-14 nappal előrehozza, így a bokrok a burgonyavész vagy a burgonyabogár megjelenésekor már fejlettebb állapotban lesznek.
Az előhajtatott növények előbb kelnek, gyorsabban bokrosodnak, és könnyebben ki-szorítják a gyomnövényeket.
Utoljára, de nem utolsó sorban a burgonya hamarabb felszedhető és fogyasztható.

Burgonya előcsíráztatása

gumók nagysága és a termésmennyiség között összefüggés van. Apró gumóból normális termés nem várható. Túl nagy gumókból pedig nem kapunk arányosan nagyobb termést. Tehát legjobb 4-8 cm átmérőjűeket használni. (Esetleg vágjuk ketté a túl nagyokat.) A gumók mérete közötti különbség ne legyen nagyobb 2 cm-nél. A beteg gumókat el kell távolítani. Kiskerti, korai termesztésre való például a rövid tenyészidejű Astilla (78-82nap) és a (82-86) Pierwiosnek.
fénycsirák burgonyagumónAz előcsíráztatást korai fajták esetében már 10 héttel a kiültetés előtt megkezdhetjük. Az előcsíráztatás lényege, hogy világos helyen vékony rétegben csíráztató ládákban helyezzük el. ezek lehetnek zöldséges rekeszek, papírdobozok is. A ládákat vigyük üvegezett verandába, enyhén fűtött télikertbe vagy fóliasátorba. A hőmérséklet az első napokban 18-20 °C lehet, majd csökkentsük  15 °C-ra. A csírázás megindulásakor ablak közelébe kerüljön. Egy ládába maximum két sort helyezzünk el és azokat úgy rakjuk egymásra, hogy közöttük legalább 4-6 cm legyen, hogy a fény jól érje.
Berakás után három hétre a burgonyákat át kell forgatni – az alsókat tegyük felülre, a felsőket alulra -, hogy minden gumót érjen a fény. A páratartalom 70-80% legyen. Ily módon a kiültetés idejére 1-1,5, legfeljebb 2 cm hosszú, vastag, életerős úgynevezett fénycsírákat kapunk.

Burgonya gumók kiültetése előtti tennivalók

Korai burgonya termesztésére legmegfelelőbbek a könnyen felmelegedő homoktalajok. Nagyon fontos a mély talajművelés, mert a sekélyen művelt, kemény, rögös talajon a gumók kicsik és deformáltak lesznek és a gyökeres se tudnak megfelelően kifejlődni. Erre ősszel kerüljön sor. ekkor kerülhet sor a talaj káliumtrágyázására is (lásd. később).
Kiültetés előtt a hajtatott gumókat edzenünk kell a kinti körülményekhez. Ezért tartsuk őket 5-8 °C-on. Ezt úgy is megtehetjük, kivisszük őket nappalra.
Kiültetés előtt egy héttel, néhány centiméter komposzt vagy tőzegréteggel beszórhatjuk és beöntözhetjük a ládákat.

Burgonya ültetés

burgonyaültetésMárcius közepétől április elejéig ültethetjük, amikor a talaj hőmérséklete a kiültetés mélységében elérte a 6 oC-ot. 70 cm sor- és 30-35 cm tőtávolságot válasszunk. A gumókat kapával készített 15-20 cm mély fészekbe vagy árokba csírás végükkel felfelé rakjuk. Hogy meggyorsítsuk a kelést a talajt fóliával is takarhatjuk akár közvetlenül, akár fóliaalagút formájában. A burgonyát olyan mélyre ültessük, hogy a gumó teteje éppen az eredeti talajfelszín alatt, vagy könnyen száradó talajok esetében 2-3 cm-rel mélyebben helyezkedjen el.

 Burgonya tápanyag igénye

A burgonya káliumigényes növény. A kálium fontos a keményítő-képződéshez, javítja a tárolhatóságot és csökkenti a károsodott gumók arányát, mert erősíti a sejtfalakat. Ha lehetséges ősszel adjunk 20-30 t/ha istállótrágyát és 3-4 dkg/m218%-os szuperfoszfátot és ugyanennyi 50%-os kénsavas kálit. Ha ez elmaradt, tavasszal már semmiképp ne adjunk kálisót (KCl), hanem csak kénsavas kálit, mert a klór károsítja a fiatal csírákat. Homokon tavasszal is adhatunk káliumforrásnak is kiváló istállótrágyát, de csak teljesen érettet!
A gumók egyben tápanyagforrásként is szolgálnak addig,amíg le nem gyökereznek. A nitrogén nagy részére a csírázás és a gumóképződés közötti időben van szüksége növénynek. A gumók számára szükséges nitrogén jelentős részét a lombozat nitrogéntartalma szolgáltatja.A nitrogént mindenképp tavasszal adjuk, tehát közvetlenül ültetés előtt. Ilyenkor adhatunk 1,5 dkg/m2 34%-os ammónium nitrátot (mészben szegény talajon pétisót) és kelés után 2-3 alkalommal 1 dkg/m2 pétisót és 2 dkg/m2 50%-os kénsavas kálit. Savanyú, mészhiányos homoktalajon nagyon jó hatása van a mésztrágyázásnak. De ez a hazai talajokra kevésbé jellemező.
Mivel a burgonya magnéziumigényes, magnéziumhiányos talajon 100-150 kg/ha magnézium-szulfáttal 25%-os terméstöbbletet érhetünk el.
Ha burgonyánk fejlődését még inkább segíteni akarjuk, akkor használjunk gombakomposztot, amelyet az ültetőárokba forgatunk.
Száraz tavaszon feltétlenül öntözzünk, mert a homoktalaj nagyon könnyen kiszárad.

Burgonya töltögetése

burgonya bakhátonA burgonyatermesztés során nagyon fontos munkaművelet a töltögetés, ez elősegíti a gumókötést, megakadályozza, hogy a burgonya szára túlzott mértékben elterüljön, gátolja a gyomképződést.
A burgonya töltögetését a növény 10-15 cm-es szármagasságnál végezzük el először. Legalább kétszer töltögessük, mivel a gumók a 15-20 cm mélyen húzódó sztólókon fejlődnek a leginkább.
A gumók kiszedésére amúgy a virágzás lezajlása után kerülhet sor. A növényeket egyszerűen kihúzzuk a talajból, a gumókat kiforgatjuk, és összegyűjtjük őket. A tárolás papírzsákokban történhet, de semmiképpen sem tárolhatunk műanyag zsákokban, mert ez a gumók rothadásához vezethet.

Burgonyatermesztés kis helyen

Ha kevés a helyünk az ültetés színhelye lehet egy dézsa vagy más nagyobb edény. Hiszen most nem a megtermelt mennyiség, hanem a minőség a fontos. A fagyok kivédésére állíthatunk fóliasátrat is. Száraz időjárás esetén a hetenként kétszeri öntözés javasolt.
Egy amerikai högy, Ruth Stout (1884 – 1980) könyveiben számol be arról, milyen egyszerűen tartja fenn biokertjét. A burgonya egész tavaszig a házban kuksol. Aztán, ha tavasszal itt az idő, a burgonya kikerül a kertbe. Ruth a burgonyát elhinti, ha túl közel kerülnek egymás, hát kicsit odább gurítja őket. A burgonyára pedig talaj helyett kissé már komposztálódott szalma kerül, nehogy kiszáradjon. A burgonyagumón minden csíraszemet fent hagy. Aztán már csak a betakarítással törődik. 
Készítsünk magunk burgonyanevelő tornyot. Csirkehálóból készítsünk hengert, ezt vegyük körbe bambusz szövettel (bambusz kerítés). Az így összeállított torony aljába töltsünk komposztot, erre helyezzük a vetőgumókat, majd takarjuk komposzttal és szalmával. Ahogy a növények növekedésnek indulnak, mindig terítsünk le újabb komposzttal és szalmaréteget. Amikor eljött a szüretelés ideje, bontsuk le a tornyot, és így hozzájutunk a gumókhoz.

burgonya torony

2015. január 20., kedd

Tarackoló kékgyökér Ceratostigma plumbaginoides

A tarackoló kékgyökérrel kapcsolatban először mindenképp a fantasztikus, egyedi színekről kell szólni, ez a lombhullató évelő ugyanis csodás, kobaltkék virágokat hoz a nyár végétől késő őszig, ráadásul ősszel levelei elszíneződnek, érdekes bordó árnyalatot vesznek fel, így míg más növények szeptembertől fokozatosan esztétikájukat vesztik, a tarackoló kékgyökér éppen ekkor tündököl a legszebb színorgiában. A tarackoló kékgyökér felhasználási köre roppant széles, kiváló, gyommentes felületet biztosító talajtakaró növény, sziklakertekbe is ültethetjük, de rézsűk megkötője, vagy éppen síremlékek méltó dísznövénye is lehet. A tarackoló kékgyökér gondozási igénye alacsony, szinte bárhova ültethető, telepítésével pedig egy igazán különleges megjelenésű, dekoratív dísznövényhez jutunk!



2015. január 10., szombat

Eperfa

Fehér eper


 Morus alba. Jóval nagyobb, mint a fekete eper, széles koronájú,   nálunk   helyenként   gyomfaként terjedő növény. Kínából került Európába. mint a selyemhernyó-tenyésztés tápnövénye terjedt el. Levelei kopaszak, a fiatal hajtásokon mélyen osztottak, karéjosak. Termése a fekete eperénél kisebb, általában fehér, de lehet fekete vagy rózsás árnyalatú is; kellemesen édes ízű. A Monarchia útvonalainak egykor jellegzetes kísérője az 1960-as évektől útszélesítéseknek esett áldozatul.


An Apple a Day