2016. szeptember 11., vasárnap

Szamóca fajták: Senga sengana

Szamóca fajták: Senga sengana


Jól öntözve, trágyázva a legbővebben termő szamócánk. Közepes nagyságú, sőt aprónak is mondható gyümölcse június második felében érik. Szabályos szív vagy kúp alakú szép gyümölcse sötét meggypiros. Íze kellemesen édes, jó zamatú és illatú. Kedvelik friss gyümölcsként, de kiválóan alkalmas konzervipari felhasználásra, valamint gyorsfagyasztásra is.



2016. szeptember 5., hétfő

Hónapos retek

A hónapos retek



Ezt az ízletes csemegét, amely a káposztafélék családjába tartozó zöldségféle, a megvastagodó szik alatti száráért termesztjük, és fogyasztjuk reggelihez vacsorához, salátafélékben és önmagában is. Ideális körülmények között 55-60 napos tenyészidejű. Több fajtája létezik. A hónapos retek szaporítását megvetéssel, helyre vetéssel szoktuk elvégezni. Jól előkészített talajba vessük a magokat márciusban, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 2-3 oC-ot. Ügyeljünk arra, hogy olyan ágyásba kerüljön, ahol előző évben nem termesztettünk káposztaféléket, erre növényvédelmi szempontból van szükség. Az öntözést nagy terméssel meghálálja, egyébként külön trágyázásra nincsen szüksége. Egyenletes vízellátásra van szüksége. A gyomosodástól rendszeres kapálással vagy talajtakarással óvhatjuk meg. Kártevői a földibolha és a meztelen csiga.
A korai zöldségfélék, így a hónapos retek érdekessége, hogy kései időszakban is vethetjük. Augusztus végén, szeptember elején vetett hónapos retek novemberben kerülhet frissen az asztalra.

Így néz ki a hónapos retek betakarítás előtt, október elején:






2016. augusztus 26., péntek

Kerti ruta

Kerti ruta a Wikipédiából:

Kerti ruta 

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ruta graveolens szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerti ruta
Virágzó kerti ruta
Virágzó kerti ruta
Rendszertani besorolás
Ország:Növények (Plantae)
Törzs:Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport:Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport:Rosidae
Csoport:Eurosids II
Rend:Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család:Rutafélék (Rutaceae)
Nemzetség:Ruta (Ruta)
Faj:R. graveolens
Tudományos név
Ruta graveolens
L. 1753
Hivatkozások
Wikispecies
A Wikifajok tartalmaz Kerti ruta témájú rendszertani információt.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti ruta témájú médiaállományokat és Kerti ruta témájú kategóriát.
A fájlhoz képjegyzet tartozik
Termései és magjai
A kerti ruta vagy egyszerűen ruta[1][2] (Ruta graveolens) a rutafélék (Rutaceae) névadó ruta (Ruta) nemzetségébe tartozó növényfaj. Kissé a bor illatára emlékeztető, de inkább erős szagú félcserje, mely Magyarországon ugyan nem őshonos, de gyakran ültetett dísz-, illetve gyógynövény. Egyéb elnevezései: borruta,[3] keresztes ruta,[2] nehézszagú ruta,[1][2] rutafű,[4] szagos ruta,[1][2] szagos virnánc,[2] szeges ruta,[2] virnánc.[2]


Elterjedése[szerkesztés]

A Mediterráneum középső és keleti részén, így például a Balkán-félszigeten is őshonos, gyakori. Európa egyéb részére betelepítették: gyakran ültetik kertbe, de itt-ott el is vadul.

Jellemzése[szerkesztés]

Akár 1 m magasra is megnövő, szárazságtűrő félcserje. Levelei közül az alsók nyelesek, összetettek, míg a felsők ülők, egyszerűek. A mirigyszőröktől hamvas, kékes árnyalatú alsó levelek két-háromszorosan szárnyaltak: levélkéi visszás-tojásdad alakúak, a végállók lekerekített csúcsúak. Május végén, június elején hozza sárga, zöldessárga pártájú virágait, melyek bogernyős virágzatba csoportosulnak. A többi rutához hasonlóan a kerti rutánál is megfigyelhető, hogy míg a virágzat csúcsán álló, jól elkülönülő virág öttagú virágkörrel rendelkezik, addig a később, a virágzat oldalágain fejlődő virágoknak négytagú virágkörük van.
A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz.[4][5]

Felhasználása[szerkesztés]

A növényt megfelelő módon gyógynövényként alkalmazzák az 5. század második felétől kezdve.[5] Pontosabban a drogját (Rutae herba), mely a növényről leszedett felső, 30 cm hosszú virágos, leveles hajtásrészek szárításával készül: 4 kg növényi részből lesz 1 kg száraz áru.[4][6] Míg a növényi rész szedésénél a mirigyszőrök váladékának bőrgyulladást okozó hatásával számolni kell, addig a szárított anyag esetén már nem.[4] A drogban flavonoidok (pl. rutin), alkaloidok, kellemetlen szagú illóolaj (0,3–0,7%), keserűanyag, cseranyag, mérgező hatású vegyület is előfordul.[5][4] A drogot elsősorban gyógyszerek (Rutascorbin, Rutosid) alapanyagaként használják fel, de egyes teakeverékekben megfelelő koncentrációban is megtalálható. Az ilyen rutatartalmú teákat csak orvosi tanácsra szabad alkalmazni magas vérnyomás és epebántalmak esetén,[5][4] emésztés serkentése, görcsoldás és sebfertőtlenítés céljára,[2] valamint idegerősítőnek és étvágygerjesztőnek.[3]
Helytelenül felhasználva mérgező növénynek számít rutin- és bergaptentartalma miatt: a növényt elfogyasztva gyomor- és bélgyulladás, hányás, hasmenés, hasgörcsök, vérvizelés jelentkeznek, súlyosabb esetben kóma, terheseknél vetélés következhet be.[7]
Termesztését meleg klímájú helyeken, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajon végzik. Magjait április elején vetik szabadágyba, 1-2 cm-es talajmélységbe, 15–20 cm sortávolságban. Az őszre kifejlődő palántákat októberben ültetik ki végleges helyükre, egymástól mintegy 50-50 cm-es távolságra. Tavasszal az elfásodott szárakat érdemes visszavágni, a talajtól nagyjából arasznyira. Drognyerés szempontjából a növény jellemzője, hogy egy évben kétszer is aratható, s már a második évben akár 5-6 mázsa drog is előállítható egy katasztrális hold területű ültetvényen.[4][5]
Az ókori rómaiak fűszernövényként használták.[3]
Dísznövényként elsősorban levélkéinek alakja miatt ültetik, de izsóppal és gyűszűvirággal együtt virágozva is mutatós.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ Ugrás ehhez: a b c Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 219, 487. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  2. ^ Ugrás ehhez: a b c d e f g h Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. Lektorálta: Jakab László. Debrecen: Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete. 2008. 467. o. = A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai (ISSN 1588-6433), 85. ISBN 9789634730842 Hozzáférés: 2014. szept. 22. (PDF)  
  3. ^ Ugrás ehhez: a b c Dr. Siegfried Danert, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította:Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 41. o.  
  4. ^ Ugrás ehhez: a b c d e f g Rutafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 249. o. ISBN 9632411900 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása  
  5. ^ Ugrás ehhez: a b c d e f Kerti ruta [Ruta graveolens]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 31. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557  
  6. Ugrás fel Más forrás szerint 5 kg-ból lesz 1 kg száraz áru: Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 510–511. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8
  7. Ugrás fel Dr. Bordás Imre – Dr. Tompa Anna: Mérgező növények, növényi mérgek. A VI. fejezetet összeállította: Solymári Anett. Fényképezte: Dr. Tóth Zoltán és az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék többi munkatársa. Budapest: Országos Kémiai Biztonsági Intézet. 2006. 24. o. ISBN 9632100387 Hozzáférés: 2014. szept. 22. (PDF)  

Források[szerkesztés]

  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította:Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 40., 41. o.  
  • Kerti ruta [Ruta graveolens]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 31. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557  
  • Rutafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 249. o. ISBN 9632411900 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása

2016. április 23., szombat

Rozmaring

Rozmaring [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozmaring
Virágzó rozmaring
Virágzó rozmaring
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország:Növények (Plantae)
Törzs:Zárvatermők(Magnoliophyta)
Csoport:Valódi kétszikűek(Eudicots)
Csoport:Asterids
Csoport:Euasterids I
Rend:Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család:Árvacsalánfélék(Lamiaceae)
Nemzetség:Rosmarinus
Faj:R. officinalis
Tudományos név
Rosmarinus officinalis
L.[1]
Hivatkozások
Wikispecies
Wikifajok tartalmaz Rozmaringtémájú rendszertani információt.
Commons
Wikimédia Commons tartalmazRozmaring témájú médiaállományokat és Rozmaring témájú kategóriát.
Rozmaring (szárított)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 192 kcal   804 kJ
Szénhidrátok    64,1 g
Cukrok  0,0 g
Rost  42,6 g  
Zsír15,2 g
Fehérje4,9 g
Tiamin (B1-vitamin)  0,5 mg  38%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,4 mg  27%
Niacin (B3-vitamin)  1,0 mg  7%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,0 mg 0%
B6-vitamin  1,7 mg131%
Folsav (B9-vitamin)  307 μg 77%
C-vitamin  61,2 mg102%
Kalcium  1 280,0 mg128%
Vas  29,2 mg234%
Magnézium  220,0 mg59% 
Foszfor  70,0 mg10%
Kálium  955 mg  20%
Cink  3,2 mg32%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

Rosmarinus officinalis
rozmaring (Rosmarinus officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozó Rosmarinus nemzetség növényfaja,fűszer- és gyógynövényDél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (Rosmarini folium) kapjuk.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve rosmarinum alakban már Dioskurídes orvosbotanikai munkájában is olvasható, aki mint libanotisok (tömjénszagú füvek) egyikeként írta le. A latin szerzők pedig különféleképpen írták le nevét: Ovidius ros maris, Vergilius pedig ros alakban írta. Latin nevének eredetét pedig különféleképpen is magyarázzák. Egyesek szerint népetimológiával keletkezett a görög rhops myrinos kifejezésből, melynek jelentése illatos cserje. Mások szerint neve a ros marinusszavak összevonása, mely esetben jelentése tengeri harmat. Az újabb vélemények szerint a ros ősi latin neve, mely szó a tömjén latin nevének a thus-nak az alapkörébe tartozik, vagyis a rozmaring a latinban is tömjénillatú cserjét jelentett. Itáliában a szegények tömjénfája volt.

Egyéb nevei[szerkesztés]

Angol neve: Rosemary, Népies neve: rozmarin, antosfű.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A kolostorkertekben pedig már hivatalos gyógynövényként szerepelt. A középkorban a Capitulare névjegyzékben is ekként szerepelt.Európa északi részén azonban; főleg az Alpoktól északra még a középkorban sem nagyon volt ismert, legfeljebb délről, drog formájában ismerték, a cserép elterjedéséig, mivel mint mediterrán növény északon, az Alpok vonalán túl nem élte át a telet. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Magyarországon a 17. századtól terjedt el jobban. kedveltsége a 18. századra már hanyatlásnak indult.
Lippay György már bőven írt róla, mint a magyar házakban és a falusi kertekben is ismert növényről. A rozmaringot a barokk kor kezdte kedvelni, s foglalkozott annak nemesítésével, mesterséges formázásával és ekkor már fűszernek is használták. Lippay fűszerként és mint házi orvosság is leírta a rozmaringot:
A rozmaring igen jó az ételekben, főképen pástétomokban, salátákban, zsázsákban, bort vele csinálni, a virágjából ecetet s konzervát... A rozmaringos bor igen jó a főfájás ellen. Pestisnek idején rozmaringból füstöt csinálni...igen jó hurutés nátha ellen...A nehézség ellen, álmosbetegség ellen, gutaütés, reszketés, érezhetetlenség ellen igen hasznos, ha borban vagy vízben megfőzik, s azt isszák éhomra...

Hatóanyagai[szerkesztés]

Felhasználása az ókorban[szerkesztés]

A rozmaringot már az ókorban is többféle célra használták. Collumella kiváló méhlegelőnek mondta. Horatius egyik ódája szerint rozmaringgal koszorúzták a házi istenek (penates) kis szobrait. Ovidius szerint pedig az ünnepre az ünneplők is a rozmaringgal, rózsával vagy ibolyával koszorúzták magukat. A díszkertekben, pedig ahol a puszpáng már nem díszlett; ezt használták helyette. Dioskurides és Plinius pedig mint gyógynövényt írta le. Dioskurides a rozmaringot mint gyógyszert a sárgaság ellen ajánlotta.
A rozmaringot illatszerként is felhasználták. Már az ókorban is a tömjént helyettesítették vele. Akinek nem tellett a drága tömjénre, az a tömjénillatú rozmaringgal áldozott az isteneknek.
Később a rozmaringos borból desztilállással készítették a rozmaringszeszt, rozmaringvizet, mely általánosan a 18. században jelent meg és már akkor gyógyszerként ajánlották.

A rozmaring mint gyógyszer és illatszer[szerkesztés]

Magyar királyné vize: A rozmaringszesz két rész rozmaringból és három rész alkoholból állt. Gyógyításra való felhasználásának első nyomai Joannes Praevotius, páduai orvostanár munkáiban találhatók, amelyek 1666-ban Hannoverben jelentek meg, és amelyekben egyebek között egy köszvénygyógyító szer receptjét és annak csodálatos történetét is tartalmazzák, és a leírások szerint a receptet saját kezűleg írta "Sancta Elisabetha, Hungariae olim Regina, aki maga is csodálatos úton jutott hozzá és szövege magyar fordításban így hangzik:
Én Erzsébet, a magyarok királynéja, midőn 72 éves koromban kínos köszvényben fetrengék és ezzel az alább megírt orvossággal esztendőkig éldegélnék, amelyre engem egy remete tanított volt, akit sem előbb, sem utóbb soha többé nem láttam, csakhamar javulásomat éreztem, annyira, hogy minden tetemeimben megvidultam s mintegy egészen megifjodtam, arcomban megszépültem, úgyhogy még a lengyel király is megkéretett feleségül, midőn mindketten özvegységben élnénk; de ezt cselekednem az én uram Jézus Krisztushoz való buzgó szeretetem nem engedte, akinek angyalától, úgy hiszem, kaptam ezt az orvosságot.
A recept Raymundus Lullus spanyol bölcsész és teológus használta először gyógyításra, s ezzel elindította a rozmaringot azon az úton, mely az első alkoholos világparfüm megjelenéséhez vezetett, a 17. században háttérbe szorítva a rózsavizet, s egyszerre feltűnve a gyógyító desztillált vizek között az is, amely a magyar királyné vize nevet viselte: Aqua Reginae Hungariae, hivatalosan a gyógyszerészek által nevezve és mint Eau de la Reine d'Hongrie, a franciás kor elnevezése szerint, Európa szerte elterjedve.

Mai felhasználása[szerkesztés]

Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gomba- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őzszarvasnyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára, azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.
Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.

Gyógyhatása[szerkesztés]

Forrázatát ideg- és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Antioxidáns hatását egérkísérletek során sikerült bizonyítani.[2]Kísérletileg igazolt, hogy belélegzett illóolaja élénkítő hatású,[3] kivonata jól hat cukorbetegség és magas vérzsírszint esetén.[4]

Szaporítása[szerkesztés]

Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtások csúcsait nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető.

Hidraulika szivattyú

A minap észrevettem, hogy csepeg a hidraulika folyadék  traktorból. Nagyon nagy figyelmet fordítok a gépek műszaki állapotára. Ugyanis amik...